huro

Kacsó Edith

1969-ben születtem Szászrégenben, féléves koromtól Csíkszeredában éltem. Tanulmányaimat is itt végeztem, 1987-ben érettségiztem a Matematika-Fizika Líceum (mai Márton Áron Gimnázium) mechanika osztályán. 1991-ben fejeztem be a brassói egyetem csíkszeredai részlegén a gépgyártóipari almérnöki szakát. Szerencsére nem voltam a „szakmában” soha…. Időközben voltam villanyszerelő, építkezési laboráns, előkönyvelő. A sorsdöntő fordulat 1994-ben következett be, ekkor indult a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium, ahová sikeresen felvételiztem. Büszke vagyok arra, hogy az első évfolyam végzőse voltam. Frissen végzett, világmegváltó gondolatokkal rendelkező sajtósként Gyergyószentmiklósra kerültem, a helyi televízióhoz, a SynTv-hez. Riporterkedtem, műsorvezettem, szerkesztettem. Legnagyobb élményeim egyike az akkor induló élő adásokban való szereplés volt, még ma is érzem az izgalmat, a remegést egész testemben… Életem legszebb időszaka volt mindenféle téren.

1998-ban felvézeliztem a budapesti Színház-és Filmművészeti Főiskola Bolyai osztályába, a rendezői szakra. Egy „új élet” kezdődött akkor számomra, olyan emberektől tanulhattam, mint Popper Péter, Báron György, Vicsek Ferenc, Xantus János. És persze a kollegáimtól is rengeteg titkot ellestem. No meg fantasztikus színházi előadásokat és filmeket láttam, néha még manapság is merítkezem belőlük…

A Román Televízió Magyar Adásához hivatalosan 2003-ban kerültem, de pár éve már bedolgoztam. A munkakönyvem szerint riporter vagyok, de itt is, akárcsak első televíziómnál, szerkesztek, műsorvezetek. A közszolgálati média az enyém, elképzelhetetlen számomra kereskedelmi csatornánál „működni”. „Idő van”, hogy Gothár Péter filmcímét idézzem, lehet igényes, szép munkákat kiadni a kézből. Érdekelnek az emberek, szeretek kérdezősködni (de csak a jóízlés határán belül…), kíváncsi vagyok.

Eddigi munkáim közül a Kacsír Micu néniről, a Csillag István és Imola képzőművész párról készült portréfilmeket, a 2005-ös bánsági árvíz utáni helyzetet bemutató riportot említeném, és „örök szerelmemet”, a Cine-ma rovatot. Filmfesztiválokon, kulturális eseményeken kapok mikrofonvégre rendezőket, velük beszélgetek.
Mindezt már csak az múlja felül, hogy 2008-ban megszületett régóta várt gyerekem, Máté. Tőle és vele is sokat tanulok.

Ajánlom magamat és a Magyar Adást!